Metaforikusan szólva. Ez most nem egy népszerűsítő írás lesz, ahogy a címe sugallja. Egy olyan praktikus dologról írok, amit ritkábban hozunk szóba, de mindnyájunkat érint, akik a képzőművészet valamelyik ágában jártasak vagyunk, ez pedig a tárolás problémája.
Én magam szobrász vagyok. Az ember bele sem gondol abba, hogy akinek ez a mestersége, annak tulajdonképpen olyan infrastruktúrára van szüksége, mint mondjuk egy építkezésen dolgozónak. Én egy koszos furgonnal járok szinte mindenhova, mert kell, ha a munkáimat szeretném szállítani. Ezen kívül van több raktár-helységem is, ahol a még nem eladott vagy kiállított szobrokat tárolom. Itt vannak a félkész, folyamatban lévő munkák is és azok is, amiket valószínűleg soha az életben nem fogom befejezni, mert egyszerűen elszállt a velük kapcsolatos ihletem, vagy esetleg a megrendelő elállt a vételtől. Szóval ilyen és ehhez hasonló esetekben nagyon sok helyre lenne szükségem. Rengeteg embert ismerek a képzőművészetben, legyenek festők, szobrászok, fafaragót, vagy bármi más, hasonló gondokkal kell mindannyiunknak szembenéznünk.
Az utóbbi időben azt a technikát alkalmazom, hogy a raktárak felét fenntartom azoknak a műveknek, amik magasak és nagy helyet foglalnak, a másik oldalon meg 4-5 db jó teherbírású raklapos polc van. Ilyen raklapos polcokat leginkább bútor- vagy háztartási nagykereskedésekben lehet látni. Jól alakíthatók, nagyon nagy és nehéz dolgokat is elbírnak, pont mint a szobraim. Elég sokféle anyagot használok, most éppen egy olyan kiállításra készülök, amelyen 40 alkotást fogok kitenni és mind agyagból lesz. Azzal könnyű dolgozni, de a tárolásra oda kell figyelni. Nem száradhat ki az anyag, nem szeretem a földre tenni őket, viszont a tömör darabokat nem bírja el akármilyen polc. Most nem régen rendeltem minden raktáramba ezeket a polcrendszereket. Remek munkát végeztek, máris feltöltöttem minden polcot a munkáimmal, mert a most folyó kiállítás tervezetében több olyan szobor is van, amit majd a helyszínen fokok összerakni megannyi apróbb darabból, de a testet adó nagyobb darabot is kisebb tömör elemből rakom majd össze. Nagyon izgulok, hogy időre kész legyek, és nagyon sokat segít, ha megfelelő rendszert tudok kialakítani a körülöttem lévő térben. A raklapos polcok rendszert vittek a munkámba és az életembe. Most már nem kapkodok.
Korábban előfordult, hogy a raktárban a nagy rendezetlenségben elvesztettem egy-két kiállítási tárgyat. Művész vagyok, kötelességem rendetlenségben élni, de ezt már nem bírtam tovább. Az utolsó csepp az volt abban a bizonyos pohárban, amikor nagy izgalmamban és sietségemben egyszer véletlenül felrúgtam egy törékeny szobrot, amit három nappal későbbre csináltam rendelésre. Akkor majdnem agyvérzéssel vitt el a mentő és miután sikerült nagyjából rekonstruálni a törött darabot, megfogadtam, hogy ha törik ha szakad én márpedig mostantól rendet fogok itt tartani. Ekkor jöttek a polcok.
Kíváncsi vagyok, meddig lesz rend ezek után, de bizakodó vagyok!