Művészet nélkül unalmas lenne a világ. Emlékszem, amikor tavaly a Vatikánban voltam és bementünk a múzeumba és tele volt szebbnél szebb szobrokkal és képekkel. Teljesen lenyűgözött. Rengeteg ilyen hely van a világban, ahova ha elmegy az ember, szinte nem is hisz a szemének. Elképesztő, hogy már régen mire voltak képesek az emberek. De most is ugyanúgy rengeteg olyan művész van, akik még köztünk élnek és nagyon sok gyönyörű dolgot készítettek már. Legyen szó akár festményekről, szobrokról, épületekről, vagy filmekről, előadásokról, színdarabokról. Én szeretek színházba is járni, két héttel ezelőtt is voltunk a párommal. Igazából ez egy random ötlet volt, mert még közösen nem voltunk, viszont mivel már november közepe van és kinti programot nem nagyon lehet csinálni, arra gondoltunk, hogy akkor mi lenne, ha színházba mennénk, már úgyis beszéltünk róla. Elkezdtem előadások után kutatni az interneten és egyébként sok jót találtam, de már mindegyik teltházas volt. Pedig nem másnapra akartam jegyet, ezért is gondoltam, hogy ez csak nem lesz olyan lehetetlen küldetés. De végül tovább kellett kutakodnom, mert minden előadásra, amit kinéztem, már elfogyott a jegy. Aztán végül találtam egyet, ez egy vígjáték volt, ráadásul elég közel van a színház is, így nem kellett sokat utazni – hiszen tudjuk, hogy Budapesten eljutni egyik helyről a másikra, néha nagyon körülményes tud lenni. Érdekes számomra egyébként, hogy milyen sokan mondják azt, hogy a színház nem az ő világuk, és nem járnak ilyen helyre. Vagy éppen szeretik, csak nagyon ritkán járnak. És mégis ilyen sok előadás teltházas volt. Ezek szerint mégis vannak olyanok, akik járnak színházba, és egyébként az előadás, amin mi voltunk, az is teltházas lett. Örülök neki, hogy a színháznak még mindig van jövője és az emberek kimozdulnak otthonról és nem pedig letöltenek egy filmet és azt otthon, a kanapén ülve nézik meg. Persze ezzel sincs semmi baj, mi is csinálunk ilyesmit, de azért emellett mi is gyakran kimozdulunk.