A művészetnek rengeteg ága van, sok minden tartozik bele. Nem csak arról van itt szó, ha valaki szobrászkodik, fest vagy éppenséggel rajzol. A művészet már rengeteg mindent magába foglal, mint például a fényképészet, zene, színjátszás és még sorolhatnám is. És ez mind-mind a mindennapjainkat is jellemzi, a mindennapjaink részévé váltak.
Zenét hallgatunk a kocsiban, a tömegközlekedésen, a munkában, főzés közben, takarítás alatt, utazás közben, tanulásnál, stb. Vagy éppen szörfölünk az interneten, ahol rengeteg kreatív dologgal találkozhatunk, művészek osztják meg alkotásaikat, ezeket akár rendezvények keretein belül is megnézheti a nagy közönség. Fotókiállításokat és különböző eseményeket tartanak mindenhol a világban, rengeteg múzeum üzemel itthon is, nem csak külföldön.
Emellett pedig nyugodtan megemlíthetjük a színjátszást is, hiszen ez is szintén a mindennapjaink részét képezik. A színészek előadásokat tartanak a színházakban, fellépnek folyamatosan különféle előadásokkal akár turnészerűen is, sőt, filmekben és sorozatokban is színészek szerepelnek. És itt jön szóba a tévézés is. Szerintem nincs olyan család (ne vegyük most számba a nagyon szegény és rossz körülmények között élőket, mert akkor a téma teljesen más vonalba kezdene most haladni), akiknek nincs a lakásukban legalább egy tévé. Van, ahol több is van, hiszen ha több szoba van, akkor a szülők a gyerekek szobájába is tesznek egy tévét nagy valószínűséggel. De lehet tévé a hálószobában és a nappaliban egyaránt. Változó egyébként, van olyan is, mint például én. Aki úgy gondolja, hogy egy lakásba bőven elég egy tévé, az is inkább a nappaliban legyen, ne a hálószobában. De nálam amúgy is a tévé nem arra van, hogy a tévécsatornákat nézegetem, hanem azon nézem azt, amit én akarok. Saját dvd-ket, esetleg letöltött filmeke,t sorozatokat, koncertfelvételeket. Tehát nekem nincs előfizetésem egy tv szolgáltatóhoz sem. (Így mondják ezt egyáltalán?)
Szóval a többségnek van otthon kábeltévé előfizetésük, ami azt jelenti, hogy rengeteg tévécsatorna közül tudnak válogatni és ezeken filmet nézni vagy sorozatokat vagy dokumentumfilmeket, egy szóval bármit, amit a tévében lehet. Persze a mai körülményeket figyelembe véve szigorúan csak néhány film mehet a tévében, az is különböző időben, hogy azért fel tudják osztani a csatornák között. Elvégre milyen is lehetne az élet, ha nem nézhetnéd meg a Reszkessetek betőröket decemberben és áprilisban egyaránt 4 különböző csatornán egymás utána hétvégéken.
Viccet félretéve, arról van szó, hogy a színészek már nem csak színházakban és a mozivásznon jelennek meg – hiszen régen nem volt olyan menő dolog a tévé, nem volt minden színésznek legalább 5 filmje, amit minden hónapban lejátszhattak az embereknek. Most már hatalmas biznisznek számít, ha világhírű színész vagy, mert akkor a tévében gyakran szembetalálkozhatsz önmagaddal.
Egyébként őszintén bevallom, hogy van számos olyan színész, akiknek a munkásságáért odavagyok, mert úgy vélem, tényleg jó munkát végeznek. De vannak olyan színészek, akik szerintem csak papíron színészek, de egyébként egyáltalán nem értenek a szakmához, mégis minden filmben (ok, általában a leggagyibbakban) ott vannak és a közösségi média felületein láthatod, hogy még ők is milliókat kaszálnak a bénázásukkal, csak mi maradtunk milliók nélkül.
De ez nem meglepő, hiszen rengeteg olyan szakma van, amiben sok a béna, nem hozzáértő személy, mégis milliomosok. Ennek a másik szegmense talán lehetne az is, hogy az embereknek mostanában csak a gagyi, az értelmetlen, a butító, a szánalmas műsorok kellenek. Szerintem mióta én megszülettem, azóta a tévében mennek a különböző valóság show-k és tehetségkutatók. Amiknek az elején talán volt értelmük, hiszen kerültek ki onnan olyan jó énekesek, táncosok, akik aztán tényleg viszik is valamire azóta is. Azonban most már szerintem kicsit a lejáratás kap nagyobb hangsúlyt benne. Bár tapasztalataim alapján egyre kevesebb ember jelentkezik ilyenekre és már a tévécsatornáknak kell összeszedniük néhány embert az országban, aki hajlandó ebben a cirkuszban részt venni.
Én pontosan ezek a műsorok miatt nem nézek tévét. Nem érdekelnek a kamu hírek, a béna szappanoperák, a Jóban Rosszban és a Bartok közt 78. évadja, a gagyi tehetségkutatók és az, hogy egy éven belül 123-szorra nézzem meg Bruce Wilis-szel a Die hard-ot (pedig imádom). Ezért én nem vagyok hajlandó fizetni.
Azonban anyukám és apukám nem tudnak leszokni a tévé nézésről, hiába szidják ők is, mint a bokrot és mondogatják, hogy nem fognak többet ezért fizetni. De valljuk be, már azért idősebbek, ők nem fognak ezen változtatni. Meg hát legalább esténként csak megnéznek egy filmet, még ha látták már, akkor is. Ők nem töltögetek le filmeket és nem néznek dvd-ket. Elvannak a tévé műsorokkal, az a pár ezer forint meg annyira sokat már nem számít, mondják ők.
Nekem aztán mindegy, csak akkor nem értem, hogy minek szidják minden hétvégén a tévéműsort, hogy nincs mit nézni, ezt már látták ezerszer, nem lehet végignézni egy filmet, mert tele van reklámokkal és ilyenek.
Most már nem ezért hisztiznek, most már az a gond, hogy tönkrement a tévéjük. Szerelő megnézte, azt mondta nekik, hogy amennyit most ráköltenének, abból ha egy kicsit még tesznek hozzá, akkor tudnak venni egy újat. Meg hát amúgy is, kifizetnék a drága javítást, aztán egy hónap múlva megint tönkremenne. Még jó, hogy a szerelő ezt így elmondta nekik és nem húzta le őket.
Úgy döntöttek, hogy akkor vesznek egy új tévét. Amikor náluk voltam, elmondtam nekik, hogy a saját életüket könnyítik meg, ha előbb az interneten körbenéznek, hogy milyen választék van a különböző üzletekben és hogy mennyibe kerülnek. Másnap átvittem hozzájuk a laptopomat, és megmutattam nekik a csoda TV webshop kínálatát, én legalább is így hívtam, így neveztem el a bestmarkt.hu-t. Előző este direkt körbe néztem náluk, szóval így másnap már tudtam is nekik vázolni, hogy mi a helyzet.
Belőttük a keretet, tehát azt, hogy mi a felső határ náluk, vagyis hogy mennyit tudnak rászánni egy új tévére. Aztán a listában megjelent egy csomó tévé. Kicsit ott hagytam aztán őket, hogy nézegessék a kínálatot. Apukám alapszinten tudja kezelni a számítógépet, úgyhogy ezzel a feladattal könnyedén megküzdöttek. Addig-addig lapozgattak a termékek között, míg meg nem találták azt, ami nekik legjobban bejött.
Nagyon jól választottak, mert még kedvezményes áron is igencsak jó ára volt a tévének. A leírásban láthatták, hogy 24 hónap garancia van rá, így ha valami nem működik vagy véletlenül elnyomnak valamit és nem tudunk rájönni, hogy mi a gond, akkor megcsinálják garanciával. Hamar kiszállították – mert hogy lehetett kérni házhozszállítást is, úgyhogy nem is kellett olyan sokáig tévé nélkül maradniuk. A bekötést és a beállítást a párommal hamar megoldottuk nekik, úgyhogy azóta élvezik otthon az új tévéjüket.