Kedvelem a művészeteket, a festészet és a fényképezés tartoznak a kedvenc művészeti válfajaim közé. Rendszeresen járok is kiállításokra és mindig új impulzusokkal leszek gazdagabb, hiszen annyi -féle és fajta megközelítést láthatok, hogy az emberek hogyan gondolkodnak a világról, és a saját gondolatait a művész hogyan tudja átadni, hogy az a képe nézőinek is ugyan úgy jöjjön le, azzal a jelentéssel, aminek ő szánta. Ez egy komoly feladat is lehet, hogyha a művész nem öncélúan alkot, és figyelembe veszi a közönségét is, akár legyen szó a témaválasztásáról, vagy az általa használt technikáról.
Egy nagyon érdekes fotókiállításon vettem részt, ahol az alkoholizmus volt a téma, és portrék voltak készítve, különböző alkohollal küzdő emberről, korra nemre és hovatartozástól függetlenül, és különböző fázisaiban látta a művész a portré alanyait.
Mivel ez egy kiállítás megnyitó volt, a művész mondott egy kis megnyitó beszédet, ami nagyon bensőségesre sikerült, mivel őszintén vallott arról, hogy mi is inspirálta a képek elkészítésében, ez pedig nem más volt, mint hogy a saját közvetlen környezetében is előfordult egy alkohollal küzdő személy, akinek követett az alkoholistává válását, majd azt is, hogy hogyan sikerül belőle kigyógyulnia.
Amit már később tudott, meg egy nagyszerű intézmény miatt, akik miatt már meg is nevezte, hogy az apjáról van szó, szóval az apja miatt kezdett fényképezni alkoholbetegeket. És amikor kutatott egy olyan intézmény után, ahol nem művi környezetben kezelik az embereket, akkor talált rá egy központra, ahol olyan személyek dolgoznak, akik önmaguk is függők voltak, de tovább ment, hogy még a központ alapítói is egytől egyig gyógyult személyek, akik feltették az életüket, hogy más személyeket is kisegítenek a bajból. Tehát ezen csodás központ miatt tudja, hogy az alkoholizmus fázisai milyen mértékben érintik az alkohollal küzdőket, milyen testi és lelki tüneteik vannak, hogy újra az alkoholhoz nyúljanak. Az alkoholizmus fázisai szinte könyvbe illően leírhatóak, és ezen fázisokon mindenki átesik, a legvégső eset természetesen már az, amikor minden másnál is fontosabb az ital, és mindent is megtesznek a betegek, hogy meg tudják szerezni a napi adagjukat. Erre a művészt ez a remek központ világította rá, ahová az apját küldték, természetesen az apja beleegyezésével és az volt az első lépés, hogy ő is belátta, hogy ezen a helyzetén változtatni kell, de nem művi környezetben, ott nem tudott volna jól gyógyulni. Ezért ezt az alternatív megoldást választották hiszen egy kertes ház, a friss levegőn a természet közelében jobban gyógyító tud lenni, mint egy kórházi osztály. Ezért is választották, ezt a 28 napos kezelést, mert ezzel olyan jó eredményeket lehet elérni, és olyan a beteg számára, mintha otthon lenne, csak egész napos szakszerű felügyelet mellett tud gyógyulni. Különböző csoportos, és egyéni foglalkozások mellett, majd a mozgás igényt is kimerítve kirándulások során a helyes útra tudják a bent tartózkodókat téríteni.
Szuper központ, egy szuper újfajta gondolattal, hogy családias környezetben, olyan emberek társaságában és iránymutatásával, akik már mind maguk is átestek ezen a procedúrán. Ez ettől a remek központtól nagyon hiteles, hiszen tényleges, átélt tapasztalatok útján tudnak segédkezet nyújtani a gyógyulni vágyóknak. Nagy reményekkel vannak a művész és családja, hogy az apja a 28 nap után ténylegesen gyógyultan tér haza.